Ma van a szülinapom – január 7-én – kattints!

Értem, mondja az Úr, nagyon is értem, ha valaki lelkiismeret-vizsgálatot tart.
Ez kiváló gyakorlat. De nem kell visszaélni vele.
Egyenesen ajánlatos. Nagyon helyes.
Minden, amit ajánlanak, nagyon helyes.
Ráadásul nem pusztán csak ajánlják. Hanem elő is írják.
Tehát nagyon helyes.
Nos, ágyban vagytok. De mármost mit jelent, hogy lelkiismeret-vizsgálat, meg hogy lelkiismeret-vizsgálatot tartotok?
Ha azt jelenti, hogy arra a sok ostobaságra gondoltok, amit napközben elkövettetek, és fölidézitek magatokban azt a sok butaságot, amit napközben műveltetek,
Mindezt, a megbánás érzésével, vagy hogy ne mondjam, töredelmesen,
De legalábbis bűnbánattal, amit nekem ajánlotok: nos, akkor jól van.
Elfogadom a bűnbánatotokat. Derék emberek vagytok, jó fiúk.
De ha azt jelenti, hogy egész éjjel a nap minden hálátlanságát bolházzátok és szemeljétek,
A nap minden lázát, minden keserűségét,
Ha azt jelenti, hogy éjszaka a nappal keserű bűnein rágódjatok,
Keserű lázaitokon, sajnálkozástokon, bűnbánatotokon és még keserűbb lelkifurdalástokon,
S ha azt jelenti, hogy pontos leltárt akartok vezetni bűneitekről,
Minden ostobaságotokról és minden balgaságotokról:
Nem, bízzátok csak rám az Ítélet Könyvének vezetését.
Talán még nyertek is vele.
S ha azt jelenti, hogy számlálni akartok, kiszámítani, számba venni, latra vetni, mint egy közjegyző, mint egy uzsorás, vagy mint a vámos,
Vagyis mint egy adószedő,
Vagyis mint az, aki az adót beszedi:
Hagyjátok ezt a mesterséget inkább énrám, és ne műveljetek olyasmit,
Amit művelni semmi szükség.
Bűneitek olyan értékesek talán, hogy jegyzékbe kell venni és leltárba kell szedni őket,
És rangsorolni és kőtáblákon számon tartani
És bevésni és megszámlálni, meglatolni, lajstromozni,
És összefoglalni és újra átböngészni és megint számba venni
És örökké mérlegelni és méregetni
És megemlékezni felőlük, nem is tudom miféle kegyelettel?
Ahogy mi kötünk örök kévéket a mennyben,
És imádságos-zsákokat és érdem-zsákokat,
Meg erény-zsákokat és kegyelem-zsákokat örökkévaló csűrjeinkben,
Szegény, gyarló utánzók, csak nem akartok nekiállni,
Kétbalkezes utánzók, fonákjáról-utánzók,
Csak nem láttok neki, összekötözni minden áldott este
Aznapi szörnyű bűneitek szánalmas kévéit?
Ha csak azért is, hogy elégessétek őket: még akkor is túlzás.
Nem éri meg a fáradságot.
Semmi értelme sincs.
Egy kicsit túl sokat gondoltok a bűneitekre.
Jobban tennétek, ha azért gondolnátok rájuk, hogy ne kövessétek el őket,
S akkor, fiam, mikor még van idő rá, amikor még nincsenek elkövetve. Jobb lenne, ha akkor viszont egy kicsit többet gondolnátok rájuk.
De esténkint ne kössetek nekem ilyen haszontalan kévéket. Mióta köti kévébe a szántóvető gazda
A konkolyt és tarackot? Kévébe, barátom, a gabonát kötik.
Ne vezessétek ezeket a számadásokat és névjegyzékeket.
Ez túlzott kevélységre vall.
Túl sok huza-vona. És túl sok irka-firka. Ha a zarándok, az utas, a vendég
Sokáig vándorolt az út sarában,
Mielőtt átlépi a templom küszöbét, gondosan megtörli a lábát.
Mielőtt átlépi a küszöböt,
Mert igen tiszta.
S nem való, hogy a templom köveit bemocskolja az út sara.
De ha egyszer végzett vele, ha egyszer megtörölte lábát, mielőtt belépett,
Nem nézi, miután belépett, mindegyre azt, hogy vajon jól lábat törölt-e,
És nem folyton csupán a lábával törődik.
Mert ha egyszer belépett, nincs szíve már, nincs szeme már, nincs szava már,
Csak az oltár számára, ahol Jézus teste
És testének emléke és várakozása
Világlik mindörökkön.
Elég, hogy az utak sara ne lépje át a templom küszöbét.
Elég, ha mielőtt átlép a templom küszöbén, jól megtörli a lábát.
Szép tisztán, gondosan, annak rendje-módja szerint, és ne beszéljünk róla többet.
Nem beszélünk folyton a sárról. Ez nem tiszta beszéd.
Behurcolni a templomba a sár emlékét, és bevinni a sarak gondját,
A sáron rágódást, a sár gondolatát:
Ez annyi, mint bevinni a sarat a templomba.
Márpedig a sár ne lépje át a templom küszöbét.
A vendég, ha megérkezik, egyszerűen törölje meg a lábát, mielőtt a vendéglátó házába lép,
Hogy tisztán léphessen be, tiszta lábbal, s utána aztán
Ne járjon az esze minduntalan a lábán, meg a sáron, ami rajta volt.
Nos, ti a vendégeim vagytok, mondja az Úr, és fölérek az istennel, aki a vendégek istene volt.
Vendégeim és gyermekeim vagytok, mind, akik templomomba jöttök.
Vendégeim és gyermekeim vagytok, mind, akik éjszakámba jöttök.
Templomom küszöbén és éjszakám küszöbén töröljétek meg a lábatokat, és többé ne beszéljünk róla.
Tartsatok lelkiismeret-vizsgálatot, de mindez csak annyi legyen, mint a lábatok megtörlése,
S ne legyen semmiképp, ellenkezőleg,
A sár behurcolása a templomba, s az úti sár emlékének behurcolása.
Ne legyen éjszakám fölséges küszöbének
Sár foltjaival, mocskos nappali
Útjaitok sarával szennyezése.
Esténkint tisztálkodjatok meg. Ez a lelkiismeret-vizsgálat: ez a tisztálkodás. De az ember nem tisztálkodik állandóan.
Legyetek, miként a zarándokok, aki a szenteltvízbe mártja ujját, amikor a templomba lép,
S keresztet vet magára. Utána belép a templomba,
S nem mártogatja folyton a szenteltvízbe ujját.
Egyébként a templom nem csak szenteltvíztartókból áll.
Van, ami kívül van a küszöbön. És van, ami a küszöbön van.
És van, ami belül van, bent a házban.
Egyetlen egyszer kell belépni, nem pedig folytonosan ki-be járni.
Legyetek, miként a zarándok, aki nem nézi már, csupán a szentélyt,
És nem hall semmi egyebet,
S nem látja már, csupán az oltárt, melyen annyiszor áldozták föl fiamat.
Kövessétek ezt a zarándokot, aki már nem lát semmi egyebet,
Mint a fiam fényének ragyogását.
Mint a házamba, úgy lépjetek éjszakámba. Mert ezt tartottam fönn magamnak arra,
Hogy házigazda legyek benne.
S ha mindenáron föl akartok ajánlani nekem valamit
Este, amikor lefeküsztök,
Adjatok hálát mindenekelőtt
Mindazért, amit tettem értetek,
A rengeteg jótéteményért, amivel napról napra elhalmozlak,
És ma is elhalmoztalak.
Először mondjatok köszönetet, ez a legfontosabb,
Legsürgősebb és legméltányosabb.
A lelkiismeret-vizsgálat ez után
Ne legyen több, mint egyszeri tisztálkodás,
S ne legyen semmiképp mocskok és foltok untalan hánytorgatása.
A tegnapi napnak vége, fiam, gondolj a holnapira.
S üdvösségedre, mely ott vár a holnapi nap végén.
Mert ami a tegnapot illeti: arra bizony már késő. De a holnapra még nem az,
És nem késő az üdvösségre sem, ami ott vár a holnap végén.
Tegnap már nincsen üdvösséged. De holnap még lehet.
A tegnap megtörtént. De még nem történt meg a holnap: a holnapot még meg kell tenni,
Az üdvösséggel együtt, ami ott vár a holnap végén.
Üdvösséged nem a tegnap felé van, az üdvösség mindig holnap felé van.
Bűneitekre gondoljatok kissé kevesebbet, ha már elkövettétek őket,
S gondoljatok rájuk egy kicsit többet, amikor elkövetitek őket.
És mielőtt elkövetnétek őket.
Ez, mondja az Úr, hasznosabb lesz.
Ha már elkövettétek őket, ha már megvannak: akkor késő.
Nem ugyan a töredelemre,
Hanem arra, hogy ne kövessétek el őket,
S ne követtétek légyen el.
Ha már átkeltetek a bűneiteken, mondja az Úr, hegymagasságra dagasztjátok őket.
Pedig mikor éppen átkeltek rajtuk, akkor kellene látnotok, hogy valóban hegyek, és iszonyúak.
Ti utána vagytok erényesek. De legyetek erényesek előtte,
És közben.
Az óra, ha üt, már el is ütött. A nap, ha letellik, már el is telt. Csak a holnap marad, és a holnaputánok,
És nem maradnak azok sem sokáig.
Ezért lelkiismeret-vizsgálatotok, a bűnbánattal egyetemben
Ne legyen megmerevedés, ne legyen hátrahőkölés,
Kemény szájú, nyakas nép,
Legyen inkább kézhez juhászás, s a lelkiismeret vizsgálata, bűnötök bánata, és akár legkeserűbb töredelmetek
Legyen békítő bánat, szerencsétlen gyermekek, s a könyörület töredelme,
A rám hagyatkozásé és a lemondásé
(A lemondásé magatokról).
De ismerlek benneteket, mindig egyformák vagytok.
Inkább meghoztok bármilyen nagy áldozatot értem, föltéve, ha ti választjátok meg, hogy mi legyen.
Inkább meghoztok bármilyen nagy áldozatot értem, föltéve, hogy ne az legyen, amit tőletek én kívánok.
Mintsem olyan kis áldozatokat, amiket én kívánnék tőletek.
Ilyenek vagytok, ismerlek benneteket.
Mindent, akármit megtennétek értem, kivéve azt a kis lemondást magatokról,
Ami az én számomra minden.
Legyetek végre már, mint az az ember,
Ki csónakban ül a folyón,
S nem evez szünet nélkül,
Hanem időnkint rábízza magát az árra.

Így bízzátok rá ti is néha
Csónakotokat s magatokat az időre,
És árján lépjetek be bátran
Az éj hídjának ívei alá.